Vers a léleknek

Oly kurta volt az élet.Oly csonka volt a szépség.Oly ritka volt a béke - -S minden fél-boldog percbeAnnyi fájdalom s félelem vegyült:E szín-skálának kellene legyenEmberentúli kékje:Valahol egy ősz, hosszú és derült.Ahonnan vissza-látvaSzükségszerű minden gondunk-hibánk.Fénylik…

 A blog egyik olvasója küldi mindannyiunknak ezt a verset. Köszönettel adom tovább:Arany János: Reményem1 Kis hajó az én reményem, Sem árboca, sem kormánya; Csapkod a hullám keményen, Gyönge sajkám veti-hányja. 2 Messze a kék part mögöttem, Földe a kopár valónak, Honnan…

 Ágaskodnak az igába fogott szavak, vágtatnának, de heveder feszül a szügynek, a lovas türelmetlen, repülni szeretne a habos csillagokba. Hajnal lobban az éjszakába, mocorogva szétterül az álom, könnyeznek némán a fák, valaki halkan átbukik a halálon. Micsoda végzés fut a…

 Hogy mért csak így: Ne kérdezzétek; Én így álmodom, Én így érzek. Ilyen messziről, Ilyen halkan, Ily komoran, Ily ködbehaltan, Ily ragyogón, Ily fényes vérttel;…

 Esőszagú ősz...pirult levélen csillancseppnyi álmodás...Tarka falevél...megfognám, de hirtelenfelkapja a szél...Hisz ősz van, tudod.Ezer színét tapossuknaponta sárba.Kint vihar zokog,bent könnyes dal álmodikmosolygó nyárról. 

 Ismeritek a bérházak magányát, Kongó szobák sötétes odvait? Minden oly álmos, bágyatag, avitt, Komor falon a járók árnya száll át. Ismeritek a bús vasárnapot, Mikor távol zenén álmodozva, Sötét óráknak nincsen vége, hossza S álmot szövünk, mint hálót sző a pók?…

Csak tartani a tollat mozdulatlan, s várni, míg saját súlyától lecsöppen róla a vers. És beissza a föld.  

 Száraz levél, libbenve a sírkőre száll és ott nyugtot talál. (Kosztolányi Dezső fordítása) 

 Alkonyati órák, ti vagytok enyémek, Mikor rózsafényben fölragyog a lélek S múltak tavaszából egy dal erre téved. Ti vagytok enyémek, alkonyati órák, Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák. Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,…

 A mélyből jöttem. Vár rám a magas, A diadalmas, a tűzsugaras. A mélyből jöttem, az égbe török, Vár rám az élet, a boldog, örök. A mélyből jöttem. Ott minden sötét, Ott örököltem gyászok örökét. A mélyből jöttem. Ott fojtó a lég, Mindig sötéten, egyedül…

 A legszebb dalt, mely bennem él, Elmondom néked egyszer, Nem ég majd benne szenvedély, Szívemben fáradt béke mély, Mint alvó sarki tenger. Emlékek északfénye még Gyúl majd fölötte búsan, Ó mert én annyit szenvedék Lángolva, könnyem hullt elég, Ormokra vitt az útam. A…

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok…

jó volna hinni csak úgy akármiben, megint hallani a fák üzenetét, a folyók víztükrén újra és újra látni, ahogy összeér a föld s az ég. színeire bontani a világot, megfesteni mindent - mindent, ami szép, völgy ölében a virágok sóhaját, vagy azt, ahogy összeér a föld s…

 Sziklavágásban fut a vonatunk,Fenn napsütésben ég a kőtömeg,S nézem, nézem a sziklafalakat:Könnyeznek a kövek.Hogyan? hát még akiknek kőszívük van,Azok is tudják, hogy mi az a könny?S nagy, mozdulatlan némaságuk árnyánKiserked szemükön?Az emberkönny szégyenlős,…

Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól, s a haragvó Poszeidontól ne félj. Nem kell magad védened ellenük, ha gondolatod tiszta és egyetlen izgalom fűti tested s lelkedet. A…

  Beteg hattyú fürdik fekete tóban, A szürke fűzfán őszi szél dalol, A kormos, ólmos ég alkonyodóban, A tél rebbenti szárnyát valahol. A kisírt szemű nap lenyugodóban, A szürke fűzfán őszi szél dalol, Beteg hattyú fürdik fekete tóban, Alkony és…

 A dalolásban meggyógyul a lélek.A harmónia, e titkos világfeloldozást ad minden tévedésnek,s a dölyfös szenvedélynek zabolát.A költőszív kitárul, és a bánatszámára immár nem súlyos teher,s a szent költészet hűséges fiánaklelkét béke s tisztaság tölti el./Ford.:…

 A szép őszi estékben valamititokzatos és megható varázs van.A fák rikító, szilaj színei,a harsányrőt lomb a halk hervadásban,a komorodó, fáradt föld feletta kék ég s a fátyolnyi köd az arcán,a le-lecsapó, borzongó szelek,melyek mögött már tél sejlik s vad orkán,…

 Majd hogyha aggkoromban látom e verseket, szólok: "Mi balga dolgok." S jóízűen mosolygok, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. Említem, mint a rosszat, amely feledve szebb, s szilaj emlékezetben felzúg az égre kedvem, hogy szinte könnyezek, hogy szinte…

  Platon mosolygós, csöndes agg vala. S amint egy őszi nap nehéz beteg lett, leült a földre dús szőlője mellett, hol elhuzódott háza kertfala. Reásütött kiszáradott, sudár nagy termetére a langy napsugár, tar homlokára fényt merengve szőve. Mosolygva nézett az agg bölcs…

 Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya, s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz,…

 Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még. Maradj, maradj itt. Voltál te nékem kamasz-dicsőség, szívdobogtató, vad kokain, mitől megbandzsult részeg pupillám. De légy ma minden, élet helyett élet, mert már a téli holdfény inog a háztetőkön, szél dudorász az…

A párában a vízesés felett, Halványan, mint egy álom, És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg. Megrokkannak a sziklák, a hegyek, A kő mállik, az erdők sírba térnek, Új medret tör a patak magának, S a régit testálja a feledésnek. Megőszül a világ.…

 Vizek, vizek: zengjétek szörnyű bánatom, vigyétek a gyászhírt tovább csak, a mormoló nagy óceánnak, hogy éget a könny, fájdalom... vizek, örök vizek! Hegyek, hegyek: ti büszke sziklapaloták, kecsegjen az erdőtök orma nagy búm alatt, szörnyen csikorgva, míg sorvadok magam…

 Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló.Mindíg beszél. Mindíg lobog. Mindíg lázas. Mindíg önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan egész az égben, s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és…