Vers a léleknek

 Tünődve állok én Az est sugárinál, Midőn a nap sötét Hegyek mögé leszáll;Kérdem: ha életünk Fáklyája majd elég, Ujabb dicső korány Reá derűl-e még?És a vak éj után Ragyogva kél napunk; Jelenti: álmaink Után - feltámadunk.

 Még mindig mint egy kisgyerek, bámulom az életet, koldulom az életet! Még mindig mint egy kisgyerek, örülök, fűnek, fának, virágnak, és egyre csak reménykedek. Itt kuporgok egy tisztáson, hogy senki ne bántson, hogy senki ne lásson! 

 Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik,…

 igen, az hiányzik, az egészséges élni akarás,a minden bajt legyűrő erő és remény,ami átlendít a holtpontokon, és segít,repít tovább, amíg csak lehet,a veszteségeket tudomásul veszi,de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,a következő lépést latolgatja, és csak azt,ha…

 Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében,      Az életkönyv ez; benne két lap a mienk, Az egyiken borongó gyász vonúl sötéten,      A másik hajnalodva rózsaként dereng. Ohajtom én: legyen hő kedveződ a végzet,…

 Félni egyre, élni vontatottan,életünk, akár a hattyu útja,mellyet még le sem írt a habokban.És meghalni, titkosan elülnimily elembe jártunk itt, ki tudja,mint mikor hattyut látsz elmerülni: -A vizen, mely nyájasan fogadja,fodrozódik, elmulik alatta,s boldogan gyűrűzik föl a…

Oly kurta volt az élet.Oly csonka volt a szépség.Oly ritka volt a béke - -S minden fél-boldog percbeAnnyi fájdalom s félelem vegyült:E szín-skálának kellene legyenEmberentúli kékje:Valahol egy ősz, hosszú és derült.Ahonnan vissza-látvaSzükségszerű minden gondunk-hibánk.Fénylik…

 Ágaskodnak az igába fogott szavak, vágtatnának, de heveder feszül a szügynek, a lovas türelmetlen, repülni szeretne a habos csillagokba. Hajnal lobban az éjszakába, mocorogva szétterül az álom, könnyeznek némán a fák, valaki halkan átbukik a halálon. Micsoda végzés fut a…

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok…

 Mint aki a sínek közé esett... És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok-sok ferde kép, és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett... a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint aki a…

 Amerre járok,      amerre nézek, felém susog      a hűs enyészet, bedőlt siroknál      búsan bolyongok, holdfényben úsznak      fönn a falombok. Amerre nézek,…

 A korhadt seregélyducok,még azok is túlélnek engem,s a szél, a szél, mely idelebben,és tengerek hangján suhog.Szólít egy öröktől való,nem-földi hang. Nevem kiáltja.Virághabos cseresznyefákraholdfény csobog, ezüstfolyó.Olyan könnyű-simának érzemaz utat: szalagzik…

 Esendő voltam és beteg,és szálltak fenn a fellegek.Vándoroltak a kék úton,gondolkoztam játékukon,s szóltam: Ha én itt elveszek,felhők között felleg leszek.Gyöngyház- és rózsaszín hajó,magas szelekben suhanó.Megszólítasz: Ne szállj - maradj -súlyos voltál, most…

  Az élet rakott asztalánál Sokszor jóllakva laktam én, S ha meghalok, leszek elégült Maroknyi rög a föld ölén.Napfényben, könnyben, csókban jártam, Friss életek fakadtak bennem. Betelt szemekre zárul pillám Majdan, ha innét el kell mennem.Nem múlok el koldusszegényen, De…