Vers a léleknek

 Itt nincs megállás és nincs koszorú, Én keresem magam s nem győztem én még, Kevés remény int és szörnyű ború S itt nem segít, csak álom és vitézség. Vívok, vívódom és e harc örök És el nem érem magamat soha S a mélyből mind mélyebb után török S versem sora a…

 Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.Alig teszik le a fedélzet padlatára, A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,Leejti kétfelé fehér…

 Csapong a dallam szavak zenéje fonódik össze dal fakad, rímekbe csobbant csodákra csordult szívemből áradt hang-patak. Messzire zengő vágyat teremtő szavakká szökkent gondolat csilingelése siet a fényre belőlem verset bontogat.  

 Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben,... S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom,…

 Sötét éjben, rideg lakában, Virraszta meddő bánatában A dalnok egyedűl; Mint egy koporsó, néma lantja, Nehéz gondban fejét lehajtja, Bús hangszerére dűl. Mellette és körűle vannak Romjai sok törött sohajnak, Szárnyaszegett dalok, Szelleme gyászos töredéki, Fájdalma…

 "Művész hazája széles e világ; A hírnév országutját lakja ő, S ez út hosszába' minden olajág, Minden babér az ő számára nő." Ám hadd legyen, nem tagadom, Övé, mely bírja őt, a hon: De szívem azt sugja minduntalan, Hogy a költőnek egy - csak egy hazája van.…

Csak tartani a tollat mozdulatlan, s várni, míg saját súlyától lecsöppen róla a vers. És beissza a föld.  

 A dalolásban meggyógyul a lélek.A harmónia, e titkos világfeloldozást ad minden tévedésnek,s a dölyfös szenvedélynek zabolát.A költőszív kitárul, és a bánatszámára immár nem súlyos teher,s a szent költészet hűséges fiánaklelkét béke s tisztaság tölti el./Ford.:…

 Majd hogyha aggkoromban látom e verseket, szólok: "Mi balga dolgok." S jóízűen mosolygok, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. Említem, mint a rosszat, amely feledve szebb, s szilaj emlékezetben felzúg az égre kedvem, hogy szinte könnyezek, hogy szinte…

 Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még. Maradj, maradj itt. Voltál te nékem kamasz-dicsőség, szívdobogtató, vad kokain, mitől megbandzsult részeg pupillám. De légy ma minden, élet helyett élet, mert már a téli holdfény inog a háztetőkön, szél dudorász az…

 Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett, akárcsak én itt, most rád gondolok, s akármi vagy, versekkel ünnepellek. Látom fejed, figyelmes homlokod. Testvértelen és bánatos a költő az életek, a szívek alkuján. És néha, ő, a magányos ődöngő kétségbeesve nyúl egy kéz után.…

 Mi a tűzhely rideg háznak,Mi a fészek kis madárnak,Mi a harmat szomjú gyepre,Mi a balzsam égő sebre:Mi a lámpa sötét éjben,Mi az árnyék forró délben..S mire nincs szó, nincsen képzet:Az vagy nekem, óh költészet!... 

Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,kanyargós patakká keverednek.A vers-sorok épp így viselkednek.Lecsöppenő szót hívja a másik.Egymásbatünnek, félig, egészen.Aképpen növekednek,ahogy az alkonyat az égen. 

 Vannak poéták, akik sohsem írnak,Csak a szívükben élnek költemények,Valami nagy búbánat érte őket,S azóta lettek költőkké szegények.Egy szebb világnak épp úgy álmodói,Rajongás őket éppen úgy hevíti,És éppen olyan szomorúk, lemondók,Mint azok, akik - verset tudnak…

 Lassan, búsan leszáll reánk a köd.A vén világnak gyászterhes golyójaÚtját a semmiben rokkanva rója:Aludni vágyik már e lusta föld!Mi már fáradt inakkal, lázas aggyalJöttünk ide, hol sorsunk árnya vár ránk,Már letarolva a lombok s a pálmákS lángkarddal int a szomorú…

A világot a költő egybefogta,mit bensőnk szétszed és részekre vág.A szépet páratlanul igazolta,s mert ünnepli még azt is, mi kínozza,a romlást végtelen tisztára mossa:s így lesz az is, mi elpusztít, világ.(Farkasfaly Dénes) 

 Igen a vers könnyűbb álmot ígér talán egy szép gyermekkort idéz talán szerelmes időket hoz fel talán ünnepek hangulatára figyelsz talán egyszerűen a vers maga kell talán a bánatot sikerül felejtened talán a fenséges hangzatok miatt talán emlékek ködébe elvivő vigasz…