Vers a léleknek

 Jékey AladárnakÉn itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itthagyott, Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, Csak eldobni, vagy…

 Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S…

 Oly közönséges, árva kis bokor, Körülte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja.Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten…

 Kútnak lenni volna jó utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó akárcsak a harmat. 

 Napról napra meglátogattalak, drága erdő, fülledt ifjúkoromban. Rád bíztam képzelt boldogságomat, s való fájdalmam neked panaszoltam. Sötét mentsváram, újra itt vagyok, s hallom zúgását a lombrengetegnek. Most te beszélj. Én átadom a szót. Kín s kedv elnémult. Én…

 Hűs víz csobog. A templomragyog a ritka ködben.Felleg jön messziről.Felegyenesednek a füvek.Felleg jön, fehér, mint a gyolcs,angyalok suhannak.Ez az áhítat ideje,névtelen alázat.Harmat hull,énekelnek a hegyek és a fák,galamb száll, lélek madara.Ez az áhítat ideje,ez a titkos…

 Letérdelt a Nap az ég peremére vöröslő fényhaját kontyba fogta, fölnézett az ég végtelen vizére hol az est csillagszemeit reá nyitotta. Lehunyta szemét, de pillái között…

 Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört, Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló…

 Esőszagú ősz...pirult levélen csillancseppnyi álmodás...Tarka falevél...megfognám, de hirtelenfelkapja a szél...Hisz ősz van, tudod.Ezer színét tapossuknaponta sárba.Kint vihar zokog,bent könnyes dal álmodikmosolygó nyárról. 

 Száraz levél, libbenve a sírkőre száll és ott nyugtot talál. (Kosztolányi Dezső fordítása) 

 Alkonyati órák, ti vagytok enyémek, Mikor rózsafényben fölragyog a lélek S múltak tavaszából egy dal erre téved. Ti vagytok enyémek, alkonyati órák, Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák. Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,…

jó volna hinni csak úgy akármiben, megint hallani a fák üzenetét, a folyók víztükrén újra és újra látni, ahogy összeér a föld s az ég. színeire bontani a világot, megfesteni mindent - mindent, ami szép, völgy ölében a virágok sóhaját, vagy azt, ahogy összeér a föld s…

 Sziklavágásban fut a vonatunk,Fenn napsütésben ég a kőtömeg,S nézem, nézem a sziklafalakat:Könnyeznek a kövek.Hogyan? hát még akiknek kőszívük van,Azok is tudják, hogy mi az a könny?S nagy, mozdulatlan némaságuk árnyánKiserked szemükön?Az emberkönny szégyenlős,…

 A szép őszi estékben valamititokzatos és megható varázs van.A fák rikító, szilaj színei,a harsányrőt lomb a halk hervadásban,a komorodó, fáradt föld feletta kék ég s a fátyolnyi köd az arcán,a le-lecsapó, borzongó szelek,melyek mögött már tél sejlik s vad orkán,…

 Vizek, vizek: zengjétek szörnyű bánatom, vigyétek a gyászhírt tovább csak, a mormoló nagy óceánnak, hogy éget a könny, fájdalom... vizek, örök vizek! Hegyek, hegyek: ti büszke sziklapaloták, kecsegjen az erdőtök orma nagy búm alatt, szörnyen csikorgva, míg sorvadok magam…

 Hatalmas ősz. Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, hogy nagyra nősz. Te jó, te nagy, ami akartam lenni, régen, egykor, most az te vagy. Igaz, egész, mely önnön-magát bátran koronázza s az éjbe néz. Azt hittem én, gőgös és hervadó virág leszek csak, szép és szegény.…