Vers a léleknek

 Tünődve állok én Az est sugárinál, Midőn a nap sötét Hegyek mögé leszáll;Kérdem: ha életünk Fáklyája majd elég, Ujabb dicső korány Reá derűl-e még?És a vak éj után Ragyogva kél napunk; Jelenti: álmaink Után - feltámadunk.

 A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon…

 Aranyosan és feketén döcög Szent Mihály lova őszi fák között. Az emberek megnézik csendesen, Ki az, akinek útja végtelen? És tovább mennek, mert az élet int, Majd egyszer ők is jönnek erre mind. Majd egyszer, ó, de addig áll a harc És vár a győzelem, vagy a kudarc.…

 Félni egyre, élni vontatottan,életünk, akár a hattyu útja,mellyet még le sem írt a habokban.És meghalni, titkosan elülnimily elembe jártunk itt, ki tudja,mint mikor hattyut látsz elmerülni: -A vizen, mely nyájasan fogadja,fodrozódik, elmulik alatta,s boldogan gyűrűzik föl a…

Oly kurta volt az élet.Oly csonka volt a szépség.Oly ritka volt a béke - -S minden fél-boldog percbeAnnyi fájdalom s félelem vegyült:E szín-skálának kellene legyenEmberentúli kékje:Valahol egy ősz, hosszú és derült.Ahonnan vissza-látvaSzükségszerű minden gondunk-hibánk.Fénylik…

 Ágaskodnak az igába fogott szavak, vágtatnának, de heveder feszül a szügynek, a lovas türelmetlen, repülni szeretne a habos csillagokba. Hajnal lobban az éjszakába, mocorogva szétterül az álom, könnyeznek némán a fák, valaki halkan átbukik a halálon. Micsoda végzés fut a…

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok…

  Beteg hattyú fürdik fekete tóban, A szürke fűzfán őszi szél dalol, A kormos, ólmos ég alkonyodóban, A tél rebbenti szárnyát valahol. A kisírt szemű nap lenyugodóban, A szürke fűzfán őszi szél dalol, Beteg hattyú fürdik fekete tóban, Alkony és…

  Platon mosolygós, csöndes agg vala. S amint egy őszi nap nehéz beteg lett, leült a földre dús szőlője mellett, hol elhuzódott háza kertfala. Reásütött kiszáradott, sudár nagy termetére a langy napsugár, tar homlokára fényt merengve szőve. Mosolygva nézett az agg bölcs…

 Mint aki a sínek közé esett... És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok-sok ferde kép, és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett... a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint aki a…

 Amerre járok,      amerre nézek, felém susog      a hűs enyészet, bedőlt siroknál      búsan bolyongok, holdfényben úsznak      fönn a falombok. Amerre nézek,…

 A korhadt seregélyducok,még azok is túlélnek engem,s a szél, a szél, mely idelebben,és tengerek hangján suhog.Szólít egy öröktől való,nem-földi hang. Nevem kiáltja.Virághabos cseresznyefákraholdfény csobog, ezüstfolyó.Olyan könnyű-simának érzemaz utat: szalagzik…

 Esendő voltam és beteg,és szálltak fenn a fellegek.Vándoroltak a kék úton,gondolkoztam játékukon,s szóltam: Ha én itt elveszek,felhők között felleg leszek.Gyöngyház- és rózsaszín hajó,magas szelekben suhanó.Megszólítasz: Ne szállj - maradj -súlyos voltál, most…

  Az élet rakott asztalánál Sokszor jóllakva laktam én, S ha meghalok, leszek elégült Maroknyi rög a föld ölén.Napfényben, könnyben, csókban jártam, Friss életek fakadtak bennem. Betelt szemekre zárul pillám Majdan, ha innét el kell mennem.Nem múlok el koldusszegényen, De…