Vers a léleknek

 Nem kivánta lelke-teste, De harcolni mégis harcolt, Kereste vagy nem kereste, De harcolni kelletett. Embereit úgy prédálta, Mint nációk legelsője S nem volt soha olyan drága, Mit vérként nem hullatott. Hajh, vajon mi lesz belőle, Ennyi sok, ostoba vérzés Elvette az erőt tőle,…

 Tegnapi terveidet töröld. A legszebbeket is. Azokat először. - Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd? Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem. Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj a Leáldozott,…

 Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz, csak amiként a fű a fához s a csillaghoz a mécsvilág, valamit, valamit... Akárhonnan, akármi, csak nevessen mint harmatos arccal réti virág, vagy mint a gyermek anyamellen, akármi, csak nekem nevessen... Valamit menteni, menteni…

 Kútnak lenni volna jó utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó akárcsak a harmat. 

 Rózsák mély bíborával derűs rigócsapat és flóta víg dalával feszít az ifju nap. Az élet vándorlépte még táncos iramú, szinte szökellve járok, s rajtam friss koszorú. Újult kedv koszorúi, ti harmatszőttesek, a légből lengtetek le s én mind fölszedtelek - Hány…

 Akivel az életcsak megesik,nem is bánja már, haesteledik.Aki meg azt teszi,amit akar,annak úgyis mindighajnala van.