Az élet rakott asztalánál
Sokszor jóllakva laktam én,
S ha meghalok, leszek elégült
Maroknyi rög a föld ölén.
Napfényben, könnyben, csókban jártam,
Friss életek fakadtak bennem.
Betelt szemekre zárul pillám
Majdan, ha innét el kell mennem.
Nem múlok el koldusszegényen,
De úgy, mint hálás őszi estek,
Mint ünneplátott gyermek napja
S magok, kik termő földbe esnek.
