Rózsák mély bíborával
derűs rigócsapat
és flóta víg dalával
feszít az ifju nap.
Az élet vándorlépte
még táncos iramú,
szinte szökellve járok,
s rajtam friss koszorú.
Újult kedv koszorúi,
ti harmatszőttesek,
a légből lengtetek le
s én mind fölszedtelek -
Hány hervadt el kezemben
még dél előtt a hőn,
s volt, mit magamra vettem
a porba vakmerőn!
Rózsák mély bíborával
derűs rigócsapat
és flóta víg dalával
feszít az ifju nap -
Tündöklő lángjain hát
hamvadj el, únt ború!
A vesztett napok kínját
fedi friss koszorú.
(Rónay György fordítása)
