Vers a léleknek

 Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik,…

 igen, az hiányzik, az egészséges élni akarás,a minden bajt legyűrő erő és remény,ami átlendít a holtpontokon, és segít,repít tovább, amíg csak lehet,a veszteségeket tudomásul veszi,de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,a következő lépést latolgatja, és csak azt,ha…

 I.A párában, a vízesés felett, Halványan, mint egy álom, És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg.Megrokkannak a sziklák, a hegyek, A kő mállik, az erdők sírba térnek, Új medret tör a patak magának, S a régit testálja a feledésnek. Megőszül a…

 Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében,      Az életkönyv ez; benne két lap a mienk, Az egyiken borongó gyász vonúl sötéten,      A másik hajnalodva rózsaként dereng. Ohajtom én: legyen hő kedveződ a végzet,…