Tanítson bármire az élet,
a szivnek hit és csoda kell:
legyen erő, mely nem igéret,
szépség, mely sose múlik el!
Sorsa a nem-földi világnak
nem lehet földi hervadás,
harmatos fényének nem árthat
déli nap, semmi tűzvarázs.
Ki hiszi ezt az örök titkot,
nem téved és meg nem inog:
nem hal meg minden, ami itt volt,
nem nyit el mind, ami nyitott...
De ez a mennyei tudás és
kegy csak a választottaké:
a végső megpróbáltatásé
s a türelmes szereteté,
azé, ki a sírót siratta,
védte az elesetteket,
ki lelkét övéinek adta,
és mindent végigszenvedett.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
