Vers a léleknek

 Jékey AladárnakÉn itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itthagyott, Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, Csak eldobni, vagy…

 Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S…

 Oly közönséges, árva kis bokor, Körülte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja.Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten…

 Csapong a dallam szavak zenéje fonódik össze dal fakad, rímekbe csobbant csodákra csordult szívemből áradt hang-patak. Messzire zengő vágyat teremtő szavakká szökkent gondolat csilingelése siet a fényre belőlem verset bontogat.  

 A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul…

 A házban, ahol az olcsó mámor vár,A zongorához ült le valaki,És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompánA nagy Chopin holdfényes dalai.Egymásra néztek a szegény leányok,Tág karikára nyílt mindnek szeme,Az idegen ujjongva zongorázott,És mint egy álom, úgy fájt e zene.A…

 Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz, csak amiként a fű a fához s a csillaghoz a mécsvilág, valamit, valamit... Akárhonnan, akármi, csak nevessen mint harmatos arccal réti virág, vagy mint a gyermek anyamellen, akármi, csak nekem nevessen... Valamit menteni, menteni…

 Aranyosan és feketén döcög Szent Mihály lova őszi fák között. Az emberek megnézik csendesen, Ki az, akinek útja végtelen? És tovább mennek, mert az élet int, Majd egyszer ők is jönnek erre mind. Majd egyszer, ó, de addig áll a harc És vár a győzelem, vagy a kudarc.…

 Kútnak lenni volna jó utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó akárcsak a harmat. 

 Rózsák mély bíborával derűs rigócsapat és flóta víg dalával feszít az ifju nap. Az élet vándorlépte még táncos iramú, szinte szökellve járok, s rajtam friss koszorú. Újult kedv koszorúi, ti harmatszőttesek, a légből lengtetek le s én mind fölszedtelek - Hány…

 Napról napra meglátogattalak, drága erdő, fülledt ifjúkoromban. Rád bíztam képzelt boldogságomat, s való fájdalmam neked panaszoltam. Sötét mentsváram, újra itt vagyok, s hallom zúgását a lombrengetegnek. Most te beszélj. Én átadom a szót. Kín s kedv elnémult. Én…

 Hűs víz csobog. A templomragyog a ritka ködben.Felleg jön messziről.Felegyenesednek a füvek.Felleg jön, fehér, mint a gyolcs,angyalok suhannak.Ez az áhítat ideje,névtelen alázat.Harmat hull,énekelnek a hegyek és a fák,galamb száll, lélek madara.Ez az áhítat ideje,ez a titkos…

 Félni egyre, élni vontatottan,életünk, akár a hattyu útja,mellyet még le sem írt a habokban.És meghalni, titkosan elülnimily elembe jártunk itt, ki tudja,mint mikor hattyut látsz elmerülni: -A vizen, mely nyájasan fogadja,fodrozódik, elmulik alatta,s boldogan gyűrűzik föl a…

 Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat tudsz, s tudásod soha el-nem-vehető, mert a halottak nagy-erősek és tanítód a temető. Ősz, te sokat tudsz és ajtómat ha titkon…

 Az élet felén túl vagyok már emberi számítás szerint de se jobb, se rosszabb másoknál nem vagyok, s ha hitted, ne hidd. Talán csak zártabb, bonyolultabb, mint maga is e nemzedék; sebét hordja egy háborúnak és mindent még, amit megélt. S ha gyógyul a seb, már keményebb a…

 A mesebeli madarat elfogjuk olykor, hogy utána úgy dönthessünk: legyen szabad. S szorosan az ablakhoz állva eresztjük el a messzi ég felé, mely húzza ismerősen - s akkor a madár színe kék. Csak akkor. Mindig eltűnőben. Nincs más, csak ez a pillanat, mely tollait kékkel…

 Csak elsuhant a távolbanés csak messziről nézett feléd.Csak pár percre láttad álmodbanés csak gondolatban jött eléd.Látod.Mégis megérintettés mégis áttörte a falat.Mégis megsebezhetettés mégis bánat maradt. 

 "Ma kristálytiszta könnyű kedvem,Ma színekkel rakott napom.Meglapulok Isten ölébenKi a könyvet tartja kezébenS az életet lapozgatom." (Lesznai Anna) 

 Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben,... S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom,…

 Akivel az életcsak megesik,nem is bánja már, haesteledik.Aki meg azt teszi,amit akar,annak úgyis mindighajnala van. 

 Letérdelt a Nap az ég peremére vöröslő fényhaját kontyba fogta, fölnézett az ég végtelen vizére hol az est csillagszemeit reá nyitotta. Lehunyta szemét, de pillái között…

 Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört, Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló…

 Ohajtanék én egy csöndes tanyát, Derült egű völgy nyájas kebelén: Hová e hánykodó világ zaját Elvétve hozná a szél csak felém, Mint messze tenger zúgó moraját, Mely lassan elhal a puszták szelén... (1851) 

 Sötét éjben, rideg lakában, Virraszta meddő bánatában A dalnok egyedűl; Mint egy koporsó, néma lantja, Nehéz gondban fejét lehajtja, Bús hangszerére dűl. Mellette és körűle vannak Romjai sok törött sohajnak, Szárnyaszegett dalok, Szelleme gyászos töredéki, Fájdalma…

 "Művész hazája széles e világ; A hírnév országutját lakja ő, S ez út hosszába' minden olajág, Minden babér az ő számára nő." Ám hadd legyen, nem tagadom, Övé, mely bírja őt, a hon: De szívem azt sugja minduntalan, Hogy a költőnek egy - csak egy hazája van.…