Vers a léleknek

 Még mindig mint egy kisgyerek, bámulom az életet, koldulom az életet! Még mindig mint egy kisgyerek, örülök, fűnek, fának, virágnak, és egyre csak reménykedek. Itt kuporgok egy tisztáson, hogy senki ne bántson, hogy senki ne lásson! 

 Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik,…

 igen, az hiányzik, az egészséges élni akarás,a minden bajt legyűrő erő és remény,ami átlendít a holtpontokon, és segít,repít tovább, amíg csak lehet,a veszteségeket tudomásul veszi,de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,a következő lépést latolgatja, és csak azt,ha…

 I.A párában, a vízesés felett, Halványan, mint egy álom, És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg.Megrokkannak a sziklák, a hegyek, A kő mállik, az erdők sírba térnek, Új medret tör a patak magának, S a régit testálja a feledésnek. Megőszül a…

 Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében,      Az életkönyv ez; benne két lap a mienk, Az egyiken borongó gyász vonúl sötéten,      A másik hajnalodva rózsaként dereng. Ohajtom én: legyen hő kedveződ a végzet,…